serked
serked [ë-e v. e-e] tárgyatlan ige -t v. (régies, ritka) -ett [ë], -jen [ë] (csak 3. személyben)
1. <Bajusz, szakáll> a serdülőkorban először mutatkozik, növésnek indul. Serked a bajusza. Bajusz még csak most kezdett serkedni ajkai fölött. (Mikszáth Kálmán)
2. (irodalmi nyelvben) <Folyadék, kül. vér, veríték, könny> rendsz. még cseppnyivé sem nőve, vékonyan előtör, szivárogni kezd. Dalolok, míg serked vérem száz sebben. (Ady Endre)
3. (ritka) <Fiatal növényi hajtás, kül. rügy> duzzadni, nőni kezd. Serked a fű. Már serkedt a fű a dombok napos oldalán. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: kiserked.
serkedés; serkedő; serkedt.
