serleg
serleg [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (régies, ma irodalmi nyelvben) Régebben haszn., kehelyhez hasonló, rendsz. nemesfémből készült, díszes, nagyobb ivóedény Megtölti a serleget. Serleggel köszöntötte fel. Ürítsünk … serleget az istentelen pogányok börtönéből szerencsésen kiszabadult Elemérért. (Kemény Zsigmond) Serleg telijéből most oltárra önte, Lenditve kicsinnyég társára köszönte. (Arany János)
2. (régies, ma irodalmi nyelvben) Az ilyen ivóedényben levő ital. Kiitta a serleget. || a. jelzői használat(ban) (ritka) <Főleg italból> annyi, amennyi egy ilyen ivóedénybe belefér. Egy serleg bor.
3. Ilyen ivóedény formájú emléktárgy, sportban v. más versenyben elért győzelem, kimagasló eredmény jutalmazására; kupa. Szép serleget nyert a versenyen. A lakása teli volt aranytárcával, versenyeken nyert serlegekkel. (Hunyady Sándor)
4. (műszaki nyelv) Az elevátorszerű gépek láncára v. szalagjára sorban ráerősített v. beleillesztett vályú alakú tartály(ok) egyike, amely az anyagot felemeli, s fent kiborítja. Adogató, átemelő, lengő serleg. Zörögnek az elevátor serlegei. || a. (villamosság) Árnyékoló serleg: a kapcsolási elemeket (tekercset, kondenzátort, elektroncsövet stb.) a külső elektromos tér hatásától védő, pohárforma burok.
Szóösszetétel(ek): 1. serlegemelés; 2. vándorserleg.
serleges; serlegnyi.
