serte
serte [ë-e] főnév sertét, sertéje [ë, ë-e] sörte [e]
1. A disznó és a vaddisznó merev szőre, kül. a nyakán és hátán növő felálló szőr, sertéből készített ecset, kefe. || a. Csomóba kötött hosszú, kemény sertésszőr, amellyel a vadászkalapot díszítik. Világosbarna lovaglóruhában volt, s a kalapja is más, mint amit eddig láttam; kis szélű vadászkalap volt sörtével. (Móricz Zsigmond)
2. (tréfás v. gúnyos) Vastag szálú, durva szőr beretválatlan arcon. Idegesen nyomkodja … állát, mely nem igen lehetett beretválva vagy egy hete, úgyhogy a serte szinte csikorgott a keze alatt. (Mikszáth Kálmán) Fekete haja, erősen kiütköző sörtéje, kormos éjszeme egy bikához tette hasonlóvá. (Gelléri Andor Endre)
Szóösszetétel(ek): sertebajusz; serteborostás; sertebozontos; sertecsomó; sertehajú; sertekemény.
sertéjű.
