sértett
sértett [e]• melléknév és főnév
A címszó után a kiejtésjelölés helyesen: [ë]
I. melléknév -en -ebb [e, e]
1. (régies) Olyan, akit, amit testi sérülés ért, akit, amit megsebesítettek. Toldi meg nagy búsan hazafelé ballag … Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében, Csaknem összeroppan a rúd vas kezében. (Arany János)
2. Olyan <személy>, akit vmely becsületébe vágó v. érzékenységét érintő dologban megbántottak, megsértettek. A sértett fél nem hajlandó megbocsátani. A büszkeségében, hiúságában sértett nő nem felejt. Úgy jársz-kelsz, mintegy sértett királyné. (Móricz Zsigmond)
3. (jogtudomány) Olyan <személy>, akinek vmely jogát az elkövetett v. megkísérelt bűncselekmény sértette v. veszélyeztette. Sértett fél. || a. (jogtudomány) Olyan <személy>, akinek indítványától függ a bűnvádi eljárás megindítása. (átvitt értelemben) Sértett büszkeség v. hiúság: annak a személynek a lelkiállapota, akit büszkeségében v. hiúságában megsértettek. Sértett hiúság, bizarr vágy, gavalléros negéd egyszerre támadt fel benne. (Jókai Mór)
II. főnév -et, -je [e, e] (jogtudomány is) A sértett (I. 2–3) személy v. <jogi eljárás során> törvényes képviselője. A sértett szólalt fel ezután.
sértetti; sértettség.
