sértődés
sértődés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A (meg)sértődik igével kifejezett lelki folyamat; az a tény, hogy vki megsértődik; megbántódás. Az ő sértődését nem kell komolyan venni. || a. Ennek eredménye: a megsértődött személy lelkiállapota; sértődöttség. Hogy Bánk leüljön a setét szövetség | gyászasztalához, ahhoz nem csekélyebb, | mint bánki sértődés kivántatik. (Katona József) Nem kínált meg senki üléssel, de … nem volt bennem sértődés. (Móricz Zsigmond)
sértődési.
