sétabot
sétabot főnév
Rendsz. csípőmagasságig érő, többnyire díszesebb, fogantyúval ellátott bot támaszkodásra, védelemre v. – séta közben – pusztán divatból való hordozásra. Régen a sétabot hozzátartozott a férfidivathoz. Trnowszky Péter jött a templom táján, jókedvvel lóbázva csontgombos sétabotját. (Mikszáth Kálmán) Fehérkesztyűs kezében ezüstnyelű ébenfa sétabotot tartott. (Kuncz Aladár)
sétabotos.
