sikál
sikál ige -t, -jon
1. tárgyas (Vmely felületet] vízzel és tisztító eszközzel, kül. kemény szőrű kefével v. tisztítóporral dörzsölve éppen akkor v. szokásszerűen lemos, megmos; súrol. Padlót sikál; evőeszközt sikál. Sikálta a padlót, … beeresztette halovány viasszal. (Kosztolányi Dezső) Sikáltam hajót, rántottam az ampát. (József Attila) || a. (tárgy nélkül) Egész délelőtt sikált. Söpörtek, ablakot mostak, sikáltak. || b. Vmilyenre sikál vmit: sikálva vmilyenné teszi. Tisztára sikálta a padlót.
2. tárgyas (tájszó) Vmivel, kül. sárral simára ken vmit, kül. a szoba földjét.
Igekötős igék: elsikál; felsikál; kisikál; lesikál; megsikál.
sikálás; sikálgat; sikálható; sikált; sikáltat.
