sikertelen
sikertelen [e-e-e] melléknév és határozószó, (régies) sikeretlen, (tájszó) sükertelen
I. melléknév -ül, -ebb [e] Olyan cselekvés, tett, amelynek nincs sikere, amely nem sikerült; eredménytelen. Sikertelen fáradozás, kezdeményezés, kérés, kísérlet, merénylet, panasz; az ellenforradalmárok sikertelen fegyveres kísérlete. Erőfeszítésünk nem maradt sikertelen. Az ellenség sikertelenül támadott. Első fellépése sikertelen volt, megbukott vele. (Jókai Mór) Egy régóta fészkelődő gond hatalmasodott el rajtam … Megint özvegyen maradni, kezdeni a régi …, sikertelen élethajszát, magamért, a mindennapi kenyeremért? (Kaffka Margit) || a. <Erőtelensége, vmire alkalmatlansága miatt> a kívánt célt el nem érő; hatástalan. Látva azért s tudva Kont, hogy sikeretlen Nyil, kopja, vitéz kard erős falak ellen: | Külde Lajoshoz, hogy jöjjenek a jászok. (Arany János)
II. határozószó (ritka) Sikertelenül. Sikertelen kísérleteztek meggyőzéssel, rábeszéléssel. Míg … Mint szokása régóta, Csak beszélt nagy sikeretlen: Itt megkondult az óra! (Petőfi Sándor) Fejével a rácsot sikertelen zúzza. (Arany János) Légy lármás, s törj át minden illemen, Semhogy sükertelen kerülj haza. (Lévay József–Shakespeare-fordítás)
sikertelenített.
