sikítás [1]
sikítás [1] főnév -t, -ok, -a
A sikít [1] igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás, ill. hangjelenség; az a tény, hogy vki sikít. A kisgyermek, a leányok sikítása. Idegesít a gyerek sikítása. Éles sikítás hallatszott. Nagyanyám … nekiereszti … jajgató, égszakasztó sikítását. (Móricz Zsigmond)
