síkos
síkos melléknév -an, -abb
1. Olyan, ami a nedvességtől v. más rátapadó anyagtól simává, csuszamlóssá vált; nagyon sima, csúszós. Síkos járda, jég, márvány, talaj. Síkos az út a jéggé fagyott esőtől. Síkos a megnedvesített szappan. Elesett a síkosra kefélt padlón. A harcsának síkos a bőre. Síkos a föld és alóla Ki-kicsuszamlik az út, Tüske rántja meg ruháit. (Arany János) Az emberek … elcsúsztak a síkos járdán, kezüket törték, lábukat ficamították. (Kosztolányi Dezső) És széptestü, fehérfogu barna halászok alusznak | hajnali munka után a halas ladikok sikos alján. (Radnóti Miklós)
2. Olyan <folyadék>, amely a belemártott tárgyat nagyon simává, csúszóssá teszi. A lúgos oldat, a szappanos víz síkos. Az esővíz síkosabb, mint a kútvíz.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A bukás, elbukás, sikertelenség veszélyét is magában rejtő; veszélyes. Örömmel kell üdvözlenünk minden magyar írót, ki ezen síkos pályát, a színpadot … meglábolja. (Vörösmarty Mihály) Sikos, forgó világ! … Eskütt barátok | Kicsinységekre a legkeserűbb gyűlölködésbe esnek. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás)
síkosság.
