silbakol
silbakol tárgyatlan ige -t, -jon
1. (népies, régies) Őrséget, őrt áll. || a. (átvitt értelemben) Langyos éj volt … | és a gáz [= a gázlámpa] arany dzsidával silbakolt az utakon. (Kosztolányi Dezső)
2. (bizalmas, tréfás) Várakozik, álldogál. Silbakol vhol. Miért silbakolsz itt? – Várom a feleségemet! Ott silbakolt a sarkon, de hiába.
Igekötős igék: végigsilbakol.
silbakolás; silbakoló.
