sínylődik
sínylődik tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön), (régies, népies) sínlődik
1. <Ember, közösség> nehéz körülmények között, a fejlődés, a szabad cselekvés és kibontakozás lehetőségeitől megfosztva, elhagyatottan v. a tehetetlenségig csökkent életerővel úgy-ahogy él, tengődik, szenved. Betegágyban, börtönben, fogságban, gyarmati sorban, járomban, nyomorban sínylődik. Imperialista elnyomás alatt sínylődnek. A feudalizmus korában a nép tudatlanságban sínylődött. || a. <Növény> kedvező életfeltételek nélkül v. káros hatások alatt, fejlődésben megállva csak épp hogy él; senyved, tengődik. A kiültetett pálmák nálunk csak sínylődnek. A perzselő hőség miatt sínylődik a vetés. A szép erdők ki vannak irtva, helyükön keserves szőlők sínylődnek. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) <Közös tevékenység, vminek a működése v. vmely ügy> a fejlődés, a kibontakozás lehetősége híján csak éppen hogy folyik v. létezik. A felszabadulás előtt aszályos vidékeink öntözésének ügye csak sínylődött. A Horthy-korszakban az Akadémia szótári munkálatai csupán sínylődtek.
2. (ritka) Senyved (2–3). Leányom vörhenyben meghalt…, a fiú sínylődik. (Táncsics Mihály)
Igekötős igék: elsínylődik.
sínylődés; sínylődő; sínylődött.
