sipp-supp
sipp-supp mondatszó (hangutánzó)
<Verés hangjának utánzására, főleg gyermek paskolásával, ritkábban pofonokkal kapcs.> Sipp, supp! hallatszik kívülről, ahogy az asszony csattogó tenyérrel rápaskolt a gyerek vastaghusára [= fenekére]. (Móricz Zsigmond) No, az a nagy szeretet! … Az csak az első verésig tart … De ha elkezdődik a pof, meg a pof! … Jobbrul-balrul, sipp-supp, hogy az embernek a szeme ott ugrál előtte a fődön e, mint a béka … (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) <Veréssel való fenyegetés közvetett kifejezésére.> Kotródol innen? vagy sipp-supp? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
