siralom
siralom főnév ..lmat, ..lma
1. (választékos) Nagy veszteség, szomorúság miatt történő, fájdalmas jajgatással kísért sírás, kesergő panasz; siránkozás. Siralom völgye ←. Panaszos siralomba kezdett. Siralomtól hangos az egész ház. Siralommal van tele a gyászoló falu. Vár állott most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek: Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. (Kölcsey Ferenc) Minden reggel siralomra Nyitom fáradt szememet, Siratlak, ha nyugalomra Hajtom árva fejemet. (Berzsenyi Dániel) Ah! lágyan kél az esti szél | Milford öböl felé; | Szűzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé. (Arany János)
2. (irodalomtudomány) Ezt kifejező, ehhez hasonlót tartalmazó irodalmi, költői alkotás. Jeremiás siralmai; Ómagyar Mária-siralom.
3. (tájszó, irodalmi nyelvben) Sírásra késztető érzés, fájdalom; fájdalmas, siralmas dolog. → Agg siralom. Siralom nézni a jégverte szőlőt, siralom a gazdának, ha a jószága éhezik. A szőlőt, kertet … felverte a gaz, siralom volt ránézni. (Eötvös Károly)
Szóösszetétel(ek): siralomének; siralomnap.
