sirató
sirató melléknév és főnév
I. melléknév -an Általában olyan, aki vkit, vmit sirat (1). A gyermekét sirató anya; hazáját sirató nép; a frontra induló katonákat sirató hozzátartozók.
II. főnév -t, -ja
1. (népies, régies) Siratóasszony. Megjöttek a siratók a halottas házhoz. Sára asszony eltakaríttatta a fiadat szépen, … elsiratva siratókkal. (Jókai Mór)
2. (népies, régies) <A halottas háznál> a temetést megelőző napon népies szertartás, amikor a hozzátartozók és a siratóasszonyok a halott fölött keseregnek.
Szóösszetétel(ek): 1. siratódal; siratóének; siratóeste; siratófal; 2. halottsirató.
