sorakozó
sorakozó melléknév, főnév és mondatszó
I. melléknév Olyan, aki, ami sorakozik (1–3). A polcokon sorakozó könyvek; az udvaron sorakozó katonák; a párt mögé sorakozó tömegek. És a szöllő. Közbül szilva | A tőkéken nyirkos szalma. | Sorakozó sovány karók. (József Attila)
II. főnév -t, -ja Sorakozás. Reggel hét órakor sorakozó. Sorakozó. – … Ez parancs. Ennek ellentmondani nem lehet. (Móricz Zsigmond) || a. Vezényszó v. trombitával adott jel, amelyre sorakozni kell. Elhangzott a sorakozó. Megfújták a sorakozót.
III. mondatszó Sorakozz! Sorakozó! – kiáltotta a tizedes.
