sorvad
sorvad tárgyatlan ige -t, -jon
1. (biológia, orvostudomány) <Testi szerv, különféle okok (pl. hiányos fejlődés, táplálkozási zavar, használat hiánya, fertőzés, bénulás, öregedés stb.) következtében> nagyságában v. számában fogyatkozik, növekedésében elmarad, v. pusztulásnak indul. Gyermekbénulás következtében mindkét lába sorvad; a tüdeje sorvad; sorvad az ideg, az izom. || a. Vki v. vmely állat sorvad: szervezetének egésze a test szöveteiben történő elváltozások következtében sorvad. Napról napra sorvad ez a gyerek. || b. (bizalmas) Nagymértékben v. betegesen soványodik, v. nagyon lesoványodott állapotban van. Szegény asszony, egyre jobban sorvad. Szivem sovárgott és én sorvadék, Társim nevettek a sápadt fiún. (Petőfi Sándor)
2. (ritka) <Testi képesség> betegesen gyengül, romlik, csökken, pusztul. Sorvad az ereje, a látása.
3. (növénytan) <Növény, növényi szerv táplálék hiányában> fejlődésében megáll, csenevész marad, senyved.
4. (választékos, irodalmi nyelvben) <Ember> testi-lelki szenvedésben emésztődik, gyötrődik. Szívemnek egyik fele a bú és nyavalyák között sorvad. (Csokonai Vitéz Mihály) Mondd, hogy ki téged külde, Az én vagyok, Hogy lánggal égek érte S hogy sorvadok. (Vörösmarty Mihály)
5. (átvitt értelemben, ritka) <Közösség, közösségi tevékenység, intézmény> létszámban v. működésében egészségtelen módon fokozatosan gyengül, csökken. Napról napra feltartóztathatatlanul sorvadt az egyesület.
Igekötős igék: elsorvad; lesorvad.
sorvadó; sorvadt.
