ss [1]
ss [1] mondatszó (rendsz. hosszan, többnyire megismételve ejtik; hármas v. még többszörös formában is írják) s-s, s-s-s, ss-ss (hangutánzó)
1. (gyermeknyelv) <A vonat v. gép zajának, általában sistergő hangnak utánzására.> Ss, ss, megy a vonat.
2. (bizalmas, tréfás) <Rendsz. a szem magasságában balra és jobbra mozgatott nyitott tenyérrel kísérve:> Ss-ss! v. ss-ss, vasutas!: <a szóban forgó személy> bolond, hülye; süsü [2].
