stáció
stáció főnév -t, -ja (régies írva: statio is)
1. (elavult) Az a hely, ahol hosszabb utazás közben megpihen(nek) az utas(ok); megállóhely, pihenőhely, állomás. Gátra érénk ebéd tájban. Ez az utolsó stáció Munkácshoz. (Kazinczy Ferenc) [Érsekújvár] statio azoknak, akik Bécsből Budára vagy megfordítva utaztak. (Jókai Mór) || a. (elavult) Postakocsi-állomás, ahol fogatot váltott az utazó. A stáción új postalovakat akartam váltani. (Csokonai Vitéz Mihály) || b. (elavult) Vasútállomás.
2. (régies) Pihenés, pihenő(hely), várakozó(hely). Stációt tart. A „Bécs városához” címzett vendéglő előtt stációt tartó régi bérkocsisok … az „állott sör” miatt szerettek idejárni. (Krúdy Gyula)
3. (elavult) Vmely foglalkozást, megélhetést adó (hivatali) állás. Méltóztatnék az Úr jövedelmem és statiómnak egész mivolta felől … tudósítani. (Csokonai Vitéz Mihály) Sóvárgó szívvel gondolt e stáció elnyerésére. (Tolnai Lajos)
4. (átvitt értelemben, régies) Több részletben végbemenő dolognak, ügynek vmely mozzanata, szakasza. Első, utolsó stáció. Ejh, hátha még nem ez az utolsó stáció ebben a dologban … (Mikszáth Kálmán) [A férj] visszavonulásnak tekintette ezt a házasságot … a felesége pedig az előrenyomulás első stációjának akarta tekinteni. (Herczeg Ferenc)
5. (vallásügy) <Katolikusoknál> Krisztus keresztútjának, kínszenvedésének 14 jelenetét képekben, szobrokban v. domborművekben ábrázoló kálvária egy-egy állomása (kép, szobor, dombormű v. az ezt magában foglaló kis építmény, kápolna). Utolsó stáció: vmely keresztúton (3) a Krisztus sírbatételét ábrázoló 14. kép, szobor v. dombormű. Megjárták térden a kilenc kápolnát stációról stációra. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) A kálváriának sok stációja van még előttünk, és azt mind végig kell járni ennek a fájdalmas generációnak. (Móra Ferenc)
6. (tájszó) (a falu) Út(szakasz), úthossz. Az (a falu) ide még jó nagy stáció.
stációs.
