stájer
stájer [ë v. e] főnév és melléknév
I. főnév -t, -ek [ë] v. -ok, -ja v. -je [e] A stájerek: Ausztria Stájerország nevű szövetségi tartományának német nyelvű lakói; az osztrák nép egyik csoportja. || a. A stájerek közé tartozó személy, főleg férfi. Egy öreg stájer.
II. melléknév
1. A stájerek közé tartozó <személy>, stájerekből álló <csoport>. Stájer asszony; stájer lakosság.
2. A stájerekre (1) jellemző, velük kapcsolatos, általuk létrehozott, náluk szokásos. Stájer ipar, népművészet, nóta, nyelvjárás viselet, tánc. Stájer városnak éjjelére látok, Lenn csöndes fényben lobognak a Lángok. (Ady Endre)
3. Stájerország földjére jellemző; e földön levő, termő, onnan származó, ill. róla elnevezett. Stájer hegyek, tájak; stájer tyúk; stájer metélt. A stájer hegyekben oly magasra hágott: Hogy haját a napnak lángja meg ne kapja, A hegyet végiglen csak hason mászhatta. (Garay János)
