stallum
stallum főnév -ot, -a
1. (régies) Meghatározott és rendsz. tekintélyes javadalommal járó, állandó jellegű hivatali állás. [Kolonics bíboros és emberei] idegenekkel, nem magyar honosokkal töltötték be a püspökségeket, apátságokat, kanonoki stallumokat. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) Magas hivatali állással járó, a végzett munkához képest rendsz. aránytalanul nagy jövedelem. Zsíros stallum.
2. (vallásügy, művészettörténet) <Némely katolikus templomban> díszes ülőhely(ek összessége) magas állású papok, régebben a kegyúr és hozzátartozói számára is. A Nemzeti Múzeumban láthatók a nyírbátori templom reneszánsz stallumai.
stallumi; stallumos; stallumú.
