sugárzás
sugárzás főnév -t, -ok, -a
A sugároz, ill. a sugárzik igével kifejezett folyamat ill. ennek hatása; ragyogás, fénylés. → Kozmikus sugárzás; gyengül, megszűnik a sugárzás. Némely sugárzás veszélyes. || a. (átvitt értelemben) Fénylés, sugárzás dolga a királynak. (Vörösmarty Mihály) || b. Az a tény, hogy vmi sugárzik, v. hogy sugároz vmit. A fény, a hő, az energia, a lámpa, a rádium sugárzása; az öröm sugárzása. Arcának sugárzása elárulta boldogságát. Szeretem erényid Tiszta sugárzását. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): hősugárzás.
sugárzási; sugárzású.
