süketség
süketség [süketség v. sükeccség] -et, -e [ë, e], (régies) siketség (csak egyes számban)
1. A süket (I. 1, a) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; a hallóképesség teljes v. nagyfokú hiánya. (Vele) született, szerzett, teljes süketség; a süketség gyógyítása. A süketség kellemetlen testi fogyatkozás. || a. (bizalmas) Zenei süketség: zenei érzék, hallás hiánya; botfülűség. || b. Vkinek süket (I. 1, a) volta, állapota. Süketsége a korral jár. Süketsége miatt beszél olyan hangosan. || c. (átvitt értelemben, népies, rosszalló) Vminek süket (I. 3a, 5) volta. A terem, a zongora süketsége; a fazék, a kályha süketsége.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Vmi iránti érzéketlenség, közömbösség. Értelmi, lelki, szellemi süketség. || a. (argóban, rosszalló) Ostoba, értelmetlen, gyámoltalan, süket (I. 6a) dolog, magatartás. Micsoda süketség!
süketségi.
