sületlen
sületlen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <anyag, étel>, amely még nem sült meg egészen; félig nyers, ehetetlen, élvezhetetlen. Sületlen hús, kalács, tészta. Hiven fogyasztám a katonák Sületlen, sótlan kenyerét. (Petőfi Sándor) [Etel] azelőtt fehér volt, mint az aludttej, de most valóságos hóka lett, mint a sületlen maradt kenyér. (Móra Ferenc)
2. (átvitt értelemben, választékos, gúnyos) Rosszul sikerült, idétlen, sikerületlen <alkotás>. Kakas-balladádon … jót nevettünk – én kivált hív paródiáját látom benne saját sületlen balladáimnak. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Ostoba, badar, ízetlen <megnyilvánulás, ritk. személy>. Sületlen beszéd, élc, tréfa. Nincs sületlenebb ember, mint ki azt hiszi, hogy félmívelt nyelv ellehet újítások nélkül. (Vörösmarty Mihály) Nem azt jutalmaznám, aki egy tetszetős jelzőt talál ki …, hanem azt, aki kigyomlál egy henye jelzőt, egy sületlen mondatot. (Kosztolányi Dezső)
Szólás(ok): ld. kéz.
sületlenkedik.
