svéd
svéd főnév és melléknév
I. főnév -et [ë], -e v. -je [e, e]
1. A svédek: tömegében a Skandináv-félsziget keleti felén élő, északi germán nyelvet beszélő nép. A svédek kultúrája. || a. E néphez, nemzethez tartozó személy, főleg férfi. Hatalmas, szőke svéd.
2. E nép nyelve. Svédből fordít.
II. melléknév -ül
1. A svédek (1) közé tartozó <személy>, svédekből álló <csoport>. Svéd asszony, paraszt; svéd író, tudós; a svéd nép; a svéd munkásság. Arany-ősz konttyal bólognak [= bólogatnak] köröttem | a bóbitás, kedves svéd nénikék. (Kosztolányi Dezső) || a. A svédek államát, nemzetét, népét képviselő, jelképező. Svéd követ, küldöttség, zászló.
2. A svédekre jellemző, hozzájuk tartozó, velük kapcsolatos, általuk használatos, náluk szokásos. Svéd nyelv, viselet.
3. A svédek történelmi élete folyamán létrehozott. Svéd állam, ipar, királyság, sport, tudomány.
4. Svédek által lakott, erre a földre jellemző, e földön levő, ott gyártott, termelt, onnan származó v. róla elnevezett. Svéd föld, vizek; svéd acél; svéd kesztyű: finom, puha, fénytelen bőrből készült k. A Kelet-tenger … a … svéd partok miatt nem könnyen hajózható. (Kemény Zsigmond) || a. (sport) <Állandósult szókapcsolatokban:> Svéd csavar: <vízilabdában> a labdának kapura lövése kifordított tenyérrel, hátrafelé; svéd gimnasztika ←; svéd torna: a test minden izmának foglalkoztatására, fejlesztésére alkalmas, szabadgyakorlatokból és szertornából álló tornarendszer; svéd váltó: <könnyű atlétikában> 100, 200, 300 és 400 méteres szakaszokból álló váltófutás.
5. A svéd nyelvvel kapcsolatos, abban használatos. Svéd nyelvkönyv; svéd szó. || a. Svédül: svéd nyelven. [Stockholm.] Az ingaóra lassan üt. Teázunk … Hallgatnak ők is, én is hallgatok, | de csöndjeink nem érnek össze végül, | mivelhogy én magyarul hallgatok s ők svédül. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): svédkesztyűs.
