szabályszerű
szabályszerű [ë] melléknév és (ritka) főnév
I. melléknév -en [e] v. -leg [e], -bb
1. Vmely szabálynak (1), előírásnak v. a kívánalmaknak megfelelő. Szabályszerű eljárás; szabályszerűen jár el. A beadványt szabályszerűen tölti ki. Hibátlan, szabályszerű, majdnem mély bókot ejtvén, patheticus hangon szólt … (Kemény Zsigmond) A sótartót… akkor is megváltoztatta helyzetében, ha az a legszabályszerűbben volt elhelyezve. (Krúdy Gyula) Magdaléna… szabályszerűen befejezte a mondatát, mint mindent bizonyára, amibe belefogott. (Móricz Zsigmond) || a. (iskolai, régies) Szabályszerű: <1945 előtt osztályzatként> kettes érdemjeggyel minősített <magaviselet>. Kevésbé szabályszerű: <1945 előtt osztályzatként> hármas érdemjeggyel minősített, súlyosan kifogásolható <magaviselet>. Kornél… a múlt félévben is kettőből bukott,… magaviselete kevésbé szabályszerű. (Kosztolányi Dezső)
2. (bizalmas) Valósággal annak minősíthető, amit a jelzett szó v. az ige jelent; valódi, valóságos. Szabályszerű hadsereget szervez. Ez szabályszerű összeesküvés. Egy szabályszerű pofont ken le. Szabályszerűen összeverekedtek.
3. Meghatározott, egyenlő időközökben történő; szabályos. Szabályszerű ismétlődés; szabályszerűen ismétlődik, visszatér. Boldog, ki mint az óraszerkezet Szabályszerűen jár le minden órát. (Reviczky Gyula)
II. főnév -t, -je [e] (iskolai, régies) Szabályszerű, (I. 1a) osztályzat magaviseletből. Kevésbé szabályszerű: k. sz. osztályzat. Szabályszerűt kapott. Kevésbé szabályszerűje volt.
szabályszerűség, szabályszerűtlen.
