szaggatott
szaggatott melléknév és főnév
I. melléknév
1. (rendsz. eredményhatározóval) Olyan, amit (szét)szaggattak, részekre szakítottak. Apró darabokra szaggatott papírlap. A császár legelöl állítá négy részre szaggatott csoportozatban a … segédcsapatokat. (Jókai Mór) || a. Szaggatott vonal: olyan v., amelyben szabályosan ismétlődő megszakítások vannak. || b. (földrajz) szaggatott partvonal: <kettős partvonal esetén> olyan külső p., amelyet, a belső partvonallal többé-kevésbé párhuzamosan, egymástól kis távolságra eső szigetek alkotnak.
2. (átvitt értelemben) Olyan <folyamat, (hang)jelenség>, amely nem egyfolytában történik, hangzik. Szaggatott hörgés, kiáltozás, lélegzet, sóhajok. Sírás hangzik fel, csukló, szaggatott. (Reviczky Gyula) Hangja a szenvedélytől lett reszketeg, szaggatott, sőt ijesztő. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) szaggatott mondatok: rövid, gyakran be sem fejezett mondatok. Apró, szaggatott mondatokban megjegyzéseket tett a törvényszéki tárgyalásra. (Tolnai Lajos) || b. (átvitt értelemben) Ilyen mondatokból álló, felépített. Szaggatott beszéd, stílus.
II. főnév -at, -ja (tájszó) Sodrófával vékonyra lapított gyúrt tésztából kiszaggatott és vízben megfőzött tészta; csipetke, csipedett. Túrós szaggatott.
szaggatottság.
