szaglál
szaglál ige -t, -jon (kissé régies)
tárgyas A levegőt gyorsan, sűrűn egymás után orrába szíva, hosszasan v. folytonosan szagol(gat) vmit. Gyanakodva, fitymálva szaglálta az ételt. A kutya a vad nyomát szaglálja. || a. tárgyatlan Szagok észlelése végett a levegőt gyorsan, sűrűn egymás után orrába szívja. Kíváncsian szaglált, amikor a konyhába lépett. A … szelindek kényszeríté a csavargót előre menni, mindenütt sarkában szaglálva. (Jókai Mór) Egy egér felfutott az asztalkára, ide-oda szaglált. (Gárdonyi Géza)
szaglálás; szagláló; szaglált.
