szakérettségi
szakérettségi [k-é] főnév (iskolai, 1945 után)
1. Olyan vizsga, amelynek sikeres letétele egyetemi felvételre jogosított, és amelyet 1949–1955 között azok a felnőtt személyek tehettek, akik a felszabadulás előtt középiskolába nem járhattak, de helyette a felszabadulás után egy-, ill. kétéves tanfolyamot eredményesen elvégeztek.
2. (bizalmas) Az ennek letétele után kapott bizonyítvány. Kitűnő a szakérettségije.
szakérettségis; szakérettségizik.
