szalamander
szalamander [ë v. e] főnév -t, -ek [ë] (-ok), -e [e]
1. (állattan) Szalamandra (1, a, b). Meddig áll Megtörhetetlen e lidérckirály? | Nem ember: szalamander az, mely tűzben él. (Jókai Mór)
2. (régies, bizalmas) Ünnepi v. kedélyes, vidám alkalmakkor libasorban és kacskaringós vonalban felvonuló diákok menete. Az érettségi bankett után a vidám társaság szalamanderben vonult ki az utcára.
3. (régies, bizalmas) <Vidám mulatságokon> játékosan használt papírtekercs: elhajítva hosszú papírszalaggá bomlik, szerpentin. Szalamandert dobáltak.
szalamanderes; szalamanderez.
