számadó
számadó [m-a] melléknév és főnév
I. melléknév
1. (mezőgazdaság, 1945 előtt) Olyan <birtokon, gazdaságban alkalmazott személy>, aki a rábízott vagyonról, kül. jószágról a gazdának, a tulajdonosnak számot adni, elszámolni, számadást vezetni köteles. Számadó csikós, gulyás, juhász, kanász v. kondás; számadó gazda. Ide szegődik a király fia a nemes városhoz számadó bojtárnak. (Mikszáth Kálmán) || a. (katonaság, 1945 előtt) Számadó test: gazdálkodás és pénzügyi elszámolás tekintetében külön katonai egység.
2. (régies) Számadó könyv: olyan könyv, amelybe a számadást írják, vezetik. Mintha csak számadó könyve lett volna arca, melyre a szaporodott kiadások voltak írva. (Szigligeti Ede) || a. (átvitt értelemben) [Van-e egy marok föld…] Szégyen, szégyen! Egykor mi valánk a sorsnak Számadó könyvében a legelső szám. (Petőfi Sándor)
II. főnév -t, -ja
1. (mezőgazdaság, 1945 előtt) Számadó pásztor. Öreg számadó. Rásüt az esthajnal Vásárhelyi tóra, Ott legel a ménes: Hol a számadója? (Arany János) Tán nincs itthon a számadó?… (Tömörkény István)
2. (vasútügy) Vasúti számadó: a szertárak, ill. raktárak kezelőinak főnöke, aki a tárolt anyagokért felelős.
számadói.
