-számba [1]
-számba [1] határozórag (rendsz. egyszerű főnév után, a vesz, megy és rokon jelentésű igékkel v. kifejezésekkel kapcs)
Az alapszóban kifejezett személyként v. dologként. Emberszámba, gyerekszámba, költőszámba megy v. veszik; csapásszámba, csodaszámba, érdemszámba, eseményszámba, ritkaságszámba megy v. veszik. Akkor még ez mirakulumszámba [= csodaszámba] ment. (Jókai Mór) Hogy innen-onnan egy-egy birka kerül a bográcsba… nem megy hibaszámba. (Mikszáth Kálmán)
