szamóca
szamóca főnév ..cát, ..cája
1. Élénk piros, 1–2 cm nagyságú, gömbölyded, illatos, kellemes ízű, apró magvú erdei gyümölcs; eper. Szamócát szedett az erdőben. Kedves szamóca! téged Én-én az isteneknek… Tennélek asztalára. (Csokonai Vitéz Mihály) Kívánatos a szája… akár a szamóca. (Mikszáth Kálmán) Az erdő élni kezdet… | rabló-pandúr csábított s a sovány | vackor-szüret. Majd az ibolya és | a szamóca. (Szabó Lőrinc) || a. (tájszó) Földieper.
2. A szamócát (1) termő növény, amelynek fogazott, hármas levele, kis fehér virága, indákkal tovakúszó, alacsony, szőrös szára van; termése összetett. || a. (növénytan) Ezt és a vele rokon növényeket magába foglaló növénynemzettség. (Fragaria).
Szóösszetétel(ek): szamócainda; szamócaillat; szamócaíz.
szamócás.
