száműzés
száműzés [m-ű] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
A száműz igével kifejezett cselekvés, büntetés, ill. az a cselekvés, hogy vkit száműznek; számkivetés. Szibériába való száműzés; a felkelés vezérének száműzése. || a. (átvitt értelemben, választékos) Vminek eltávolítása, kiküszöbölése vhonnan. A nemzeti gyűlölködés szellemének száműzése az iskolából. || b. (ritka) Száműzetés. Ha elfelednék, mily soká dacolt Erőszak ellen ím e kis csoport, S midőn legyőzték sem kellett a béke: Önkénti [= önkéntes] száműzés lőn menedéke…? (Arany János)
száműzési.
