száműzött
száműzött [m-ű] melléknév -en [e] és főnév -et, -je [e, e]
Olyan (személy), akit vhonnan száműztek (1, 3). Száműzött bűnös, fejedelem, forradalmár, költő, uralkodó. Oh jertek, jertek a tündérszigetre, Vad tengerek bús száműzöttjei. (Tóth Árpád) Kopottnak, száműzöttnek érezhette magát ebben a társaságban. (Kosztolányi Dezső) A száműzött… kopott szőnyegen guggolva török és francia könyveket lapoz. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) Búbánattól ütötten | járkálok most naponta | hazámban száműzötten. (Radnóti Miklós)
száműzöttség.
