szán [2]
szán [2] főnév -t, -ok, -ja
1. Havas, jeges talajon haszn., általában állati v. emberi erővel vontatott kisebb-nagyobb jármű, mely elül felgörbített két talpon csúszik. Kézi, kutyafogatú, lovas, lófogatú, motoros szán; a szán talpa; megvasalja a szánt. Síkos a hó, szalad a szán, Esketőre viszik babám. (Petőfi Sándor) Tél van, csengő szánok vágtatnak havas moszkvai utcákon. (Krúdy Gyula)
2. (műszaki nyelv) <(Szerszám)gépeken, vájatokban, csúszkán v. tengelyen> csúszva ide-oda mozgó alkatrész, amelybe v. a megmunkáló eszközt (kést), v. a megmunkálandó tárgyat rögzítik. || a. (műszaki nyelv) <Dugattyús erőgépen, főleg hajó gőzgépen> a forgattyús hajtóműnek lengő mozgást végző része, amelyhez a forgattyú és dugattyú rúdja csatlakozik.
3. (kereskedelem) Két párhuzamos gerenda v. létraforma eszköz, nehezebb testeknek, pl. hordóknak mélyebb helyre való leeresztésére; (bor)korcsolya.
Szóösszetétel(ek): 1. szánfa; szánút; 2. gyalogszán.
