szán-bán
szán-bán tárgyas ige szánt-bánt, szánjon-bánjon (népies)
Erősen, töredelmesen bán vmit. Szánja-bánja bűnét. Szánom-bánom minden vétkemet. Kapu előtt állt az indulatos gazda, Szokás szerint a nyájt olvasni akarta. | „Sohse olvassa biz azt kelmed gazd’uram! Mi tagadás benne? igen nagy híja van; Szánom, bánom, de már nem tehetek róla.” (Petőfi Sándor) Toldi magát mondja nagy gonosztevőnek: Szánni-bánni előbb vétkeit ohajtja. (Arany János)
