szánkó
szánkó főnév -t, -ja
1. Havas, jeges talajon két talpon csúszó kisebb szállító alkalmatosság, amelyen terhet v. gyerekeket húznak, ill. havas lejtőkön csúsznak le vele. Vett a kisfiának egy szánkót. Szánkón húzta haza a csomagokat. Vígan siklanak a szánkók a havas domboldalakon.
2. Szán [2] (1). Csengős szánkó; könnyű szánkó. Régi emlék. Csörgős szánokkal | Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. (Ady Endre) A szánkót két ló húzza, és csengőt is kötünk a lovak nyakára. (Krúdy Gyula)
3. (műszaki nyelv) Szán [2] (2). Forgatható szánkó. || a. (műszaki nyelv) Vmely tárgy aljára szerelt v. különálló csúsztató talp(azat). A hajót szánkón eresztik a vízre. A csónak alján szánkó van. || b. (műszaki nyelv) Sínnel, vájattal, vágattal ellátott alap, melyen vmely alkatrész csúszva mozog.
Szóösszetétel(ek): 1. szánkónyom; szánkóorrú; szánkópálya; szánkórúd; 2. gyalogszánkó.
szánkójú; szánkós.
