szaporaság
szaporaság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A szapora (I. 1) melléknévvel kifejezett tulajdonság; gyors szaporodás képessége. A hal, a nyáj, a nyúl, a veréb szaporaság. Az ezresek őrült szaporaságában kölyköztek, mint az egerek. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) Szaporulat; ivadékok, utódok. Nincs meg az a mindennapi öröme, mi a családapának boldogsága, tudniillik: szaporaságában látható folytatása önmagának. (Vas Gereben)
2. Vminek a szapora (I. 3) melléknévvel kifejezett sajátsága, jellege; vmely ismétlődő mozgás, tevékenység, folyamat gyors, sűrű egymásutánja, gyors üteme. A beszéd, a lélegzés, az érverés szaporasága. A tósztok… nagy szaporaságában eredtek meg. (Mikszáth Kálmán)
szaporaságú.
