szaporulat
szaporulat főnév -ot, -a v. -ja (csak egyes számban)
1. Emberi v. állati származékok, utódok, ivadékok összessége, ill. száma. Ezer lélekre csak öt szaporulat esett. Juhainak gyapja, teje és szaporulata után él. A sokféle szétosztott ősi telken a szaporulat nem élhet meg. (Jókai Mór) || a. <Meghatározott időszakon belül> az egy őstől több nemzedéken át származott ivadékok összessége. Egyetlen pocok évi szaporulata is rendkívül nagy.
2. (közgazdaságtan) Az a mennyiség, amellyel vmely tőke a megtermelt értéktöbbletből növekedett
Szóösszetétel(ek): állatszaporulat.
szaporulati.
