szarik
szarik ige -ok, -sz; -t; -nék, -nál, -na; -jon v. (tájszó) -jék (durva)
1. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) <Ember, állat> székel (3). Nagyot szarik. Az út mellé szart. || a. <Szitkozódásban, megvetés kifejezésére:> szarok a fejére, az orrára, az egész dologra!
2. tárgyas Vmilyen szarik: vmilyen székletet ürít. Keményet szarik.
Igekötős igék: beszarik.
szarás; szaró.
