szegély
szegély [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. <Szövött anyagon> visszahajtott és rávarrott szél v. <ruhanemű szélén> díszítésül rávarrott idegen anyag. Aranyos, csíkos, hermelin, piros, színes, zöld, zsinóros szegély; az abrosz, a fejkendő, a köntös, a pongyola, a ruha, a szoknya, a szőnyeg, a terítő, a zsebkendő szegélye. Vőn [= vett, ti. a pap], ékesen arany szegéllyel, Papi fehér ruházatot. (Arany János) Félix… megérezte Hanna parfümjét, és azt remélte, hogy egyszer, egyetlenegyszer megcsókolhatja szoknyája szegélyét. (Karinthy Frigyes)
2. Általában vmely lapos v. kiterjedt tárgynak, építménynek, készítménynek széle, kerülete, elhatároló eleme. A járda, a háztető, a padló szegélye. A kút negyedóra járásnyira van a vén vártól, kint a mezőn, az erdő felé vezető út szegélyén. (Kuncz Aladár) A…polcon díszes költemények, Arany szegéllyel és fehér selyemben. (Juhász Gyula) || a. Fekete szegély: <levél, gyászjelentés, zsebkendő szélén a gyász jeléül> fekete csík. Jött e levelek közt egy olyan, amelyiken messziről kiütődött a fekete szegély belülről. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vminek elképzelt széle. A láthatár szegélye Regényes kősziklák valának. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. szegélyárok; szegélygerenda; szegélykötő; szegélylemez; szegélypárkány; szegélyszalag; szegélyvirág; 2. gyászszegély; kapalszegély.
szegélyes; szegélyű.
