székes
székes [ë v. e] melléknév
1. (régies) Vmely világi v. egyházi fejedelem, hatalom, hatóság székhelyéül választott, használatos <hely> Bolgárok seregét… A porig gázoltuk, székes városában Királyostul együtt kegyetlen bezártuk. (Jókai Mór) || a. (régies) Az ilyen helyen levő, az ilyen hellyel kapcsolatos <épület>. Éppen a déli harang kondult meg a székes templomban. (Mikszáth Kálmán)
2. Vmely világi v. egyházi fejedelem székhelyén működő, környezetéhez tartozó <személy, testület>. Székes kanonok; székes káptalan.
