szekta
szekta [ë] főnév ..tát, ..tája (kissé rosszalló)
1. (vallásügy, történettudomány) Vmely egyháztól, felekezettől elszakadt kisebb csoport. Középkori szekták. Valahol a Volgán túl, az őshazánk körül van valami ördögimádó szekta. (Móra Ferenc) A főpap valamely megölt ellenségének, egy más vallási szekta volt fejének szelleme bújt a fiúba. (Nagy Lajos) || a. Újabb korban alakult, sajátos elveket valló, a történelmi egyházaktól független, szűk körű vallási közösség. Az adventisták, nazarénusok szektája. A lány imádkozni kezdett. Nem úgy, mint a szektákhoz tartozók, nem borult le, nem kulcsolta össze a kezét. (Justh Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Vmely nagyobb közösségtől elszakadt v. elkülönült, zártkörű, szűk csoport, amelyet az azonos nézetek, érdekek v. kiváltságok tartanak össze. Baráti körük valóságos szektát alkotott. A föld alá kényszerítés azzal a veszéllyel járt, hogy a párt szűk szektává változik. Nő a dühösök szent szektája, Aratás lesz, ne féljetek. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): szektaszellem.
szektaság; szektázik.
