szélhűdés
szélhűdés [ű v. ü] főnév (orvostudomány)
1. Agyvérzés következtében fellépő részleges v. teljes bénulás, ill. halál; agyszélhűdés, gutaütés, szélütés. Szélhűdés érte; szélhűdésben halt meg. Szélhűdés érte, s abban a percben meghalt. (Gyulai Pál) Egyszerre zsibbadás fogta el minden tagját, megdermedt, mintha szélhűdés érte volna. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Szívszélhűdés.
Szóösszetétel(ek): agyszélhűdés; szívszélhűdés.
szélhűdéses.
