személyzeti
személyzeti [ë-e v. e-e] melléknév
1. Személyzetre vonatkozó, személyzethez tartozó, személyzetnek való. Személyzeti kiadások: a személyzet díjazására fordított k-ok; (1945 előtt) személyzeti lépcső: a személyzet (2) számára fenntartott, háztartási eszközök, anyagok, ill. hulladékok szállítására való l.; (közlekedés, vasútügy) személyzeti (menet)jegy: <közlekedési vállalatnál> a személyzet (és családjuk) részére kiadott rendkívül kedvezményes menetjegy; önköltségi (menet)jegy; személyzeti szoba: háztartási alkalmazott szobája. A személyzeti jegy és Kálmán bácsi fillérei vittek nyugatra. (Szabó Lőrinc)
2. A személyzet fölötti felügyeletet gyakorló, a személyzet ügyeit intéző <személy, szerv>. Személyzeti főnök; személyzeti osztály.
személyzetis.
