szenderít
szenderít [e-ë v. ë-ë v. e-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni) (ritka, választékos)
Szendergésbe, könnyű álomba merít, ringat vkit; lassan, csendesen, szelíden elaltat. <Rendsz. csak ebben a szókapcsolatban:> álomba szenderít vkit: csendesen, lassacskán elaltatja. Te [könyv] …,fejemnek alja most te légy, és szenderíts annyi gond után. (Vörösmarty Mihály) Az alispán a főügyésszel s jegyzővel … igen fontos tárgyakról beszélgetne, ha a közelgő est homálya… álomba nem szenderíti mindnyájokat. (Eötvös József)
Igekötős igék: elszenderít.
szenderítés; szenderített; szenderítő.
