szentatya
szentatya [t-a] főnév (vallásügy)
1. <Katolikus szóhasználatban, megszólításként is:> pápa. Itt…olvastam fel a szentatya bulláját… (Jókai Mór)
2. (bizalmas) Szentatya v. szentatyám: <katolikus pap v. szerzetes megszólításaként>. A… széket…hozzátok elő a főtisztelendő úrnak – parancsolta a vajda…Beszélgetni akarok a szentatyával. (Krúdy Gyula)
3. (ritka) Egyházatya.
4. Vmely szerezetesrend alapítója <a rendtagok szóhasználatában>.
szentatyai.
