szentírás
szentírás [t-í] főnév
1. (vallásügy) Biblia (1). A Szentírás első részét ószövetségnek, a második részét újszövetségnek nevezik. Lelkem sajog s bár türelemmel Van mint a szentírás tele: Csak más olvas belőle vígaszt. (Reviczky Gyula)
2. (átvitt értelemben) Vitathatatlan igazság, amelyet el kell hinni és követni kell; mindenen felül álló tekintély. Szava szentírás számomra. Nem mind(en) szentírás, amit mond. Maga jegyezte meg tréfásan, hogy minden szavát nem szabad szentírásnak venni. (Kuncz Aladár) Szentírásnak vette a férfiak szavait. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): szentírás-magyarázat; szentírás-magyarázó.
szentírási; szentírásos.
