széplélek
széplélek főnév
1. (régies) Az irodalmat, művészetet kedvelő és értő személy. Anyjuk… magas műveltségű széplélek. (Jókai Mór) [Rienzi Mariska] nem volt széplélek, csak dalcsarnoki énekesnő. (Krúdy Gyula)
2. (kissé rosszalló) Olyan személy, aki szenvelegve úgy tünteti fel, hogy ő csak az irodalomnak, a műélvezetnek él, és elfordul a valóságtól. Fellengős széplélek. A fiatalember, édeskés széplélek, csöndesen beszélt. (Kosztolányi Dezső)
